A városfejlesztés módszertana és eszköztára a rendszerváltás után jelentős átalakuláson ment át Magyarországon. Az önkormányzatok és állami szervezetek számára egyre világosabbá vált, hogy a településfejlesztési célok megvalósításához új típusú szakmai háttérre és intézményi keretekre van szükség. A hagyományos tervezési és szabályozási eszközök sok esetben már nem bizonyultak elégségesnek a komplex városi problémák kezeléséhez, különösen akkor, amikor a közszféra aktív közreműködésére is szükség volt a fejlesztések megvalósításában.

A szakpolitikai iránymutatások kidolgozása során kiemelkedő jelentőségű volt a városfejlesztés operatív dimenzióinak átgondolása. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, majd később a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium által kiadott kézikönyvek részletes útmutatást nyújtottak a városrehabilitációs projektek, az akcióterületi tervek és az integrált településfejlesztési stratégiák elkészítéséhez. Ezek a dokumentumok nemcsak elméleti kereteket határoztak meg, hanem gyakorlati módszertanokat is közvetítettek az önkormányzatok felé.

A városfejlesztő társaságok létrehozása olyan intézményi innováció volt, amely lehetővé tette a közszféra számára, hogy aktív szereplőként vegyen részt a városfejlesztési projektekben. Ezek a társaságok hidat képeznek a tervezés és a megvalósítás között, biztosítva azt, hogy a közérdek következetesen érvényesüljön a fejlesztések során. A társaságok működési modelljének kidolgozása és a szakpolitikai iránymutatásba való beépítése révén új lehetőségek nyíltak meg a hazai településfejlesztésben.

A tanácsadási tevékenység különböző fázisokban nyújthat segítséget az önkormányzatok számára. A fejlesztési elképzelések első megfogalmazásától kezdve a hosszú távú koncepciók, középtávú stratégiák kidolgozásán át a konkrét megvalósításra kerülő akcióterületek megtervezéséig sokrétű szakmai támogatásra lehet szükség. A tapasztalat azt mutatja, hogy a korai szakaszban bevont szakértelem jelentősen növelheti a későbbi projektek sikerességét és hatékonyságát.

A településrendezési tervezés területén is gyakran merül fel az az igény, hogy a tisztán szabályozási eszközök mellett más típusú beavatkozásokra is szükség van. Vannak olyan helyzetek, amikor a város átalakulásának irányítása érdekében a közszférának építési tevékenységgel is be kell avatkoznia. Ilyenkor különösen fontos, hogy a szabályozási és operatív szempontok összehangoltan jelenjenek meg a tervezésben.

A szakpolitikai háttér kidolgozása során létrejött módszertani alapok a 314/2012. (XI.8.) számú Kormányrendeletben is tükröződnek, amely szabályozza az integrált településfejlesztési stratégiák tartalmi követelményeit. Ez a rendelet biztosítja, hogy az önkormányzatok egységes módszertani keretek között dolgozzanak, miközben figyelembe vehetik saját települési sajátosságaikat is.

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt igazolják, hogy a városfejlesztés sikeres megvalósításához multidiszciplináris megközelítésre van szükség. A tervezés, a finanszírozás, a jogi szabályozás és a megvalósítás összehangolása nélkül a legjobb fejlesztési elképzelések is könnyen megfeneklhetnek. A szakmai támogatás ezért nemcsak dokumentumok elkészítéséről szól, hanem a teljes fejlesztési folyamat végigkövetéséről és a folyamatos szakmai háttér biztosításáról is.