Milyen gyakran szoktuk emlegetni, hogy világgá megyünk, sőt gyermekkorunkban egyszer-kétszer határozottan hozzá is látunk, hogy ezt megvalósítsuk.
Ez általában persze a szomszédos utcákat szokta jelenteni, felvetheti a kérdést, hogy vajon van-e vége a világnak? Még inkább, van-e vége a világegyetemnek? És mi van ott, ahol vége a világegyetemnek? Senki ne gondolja, hogy ez a kérdés most először merül fel, hiszen számos tudós és kutató, filozófus, csillagász vagy éppen fizikus foglalkozott ezzel a témával. Az embert az eredendő kíváncsisága miatt mindig is érdekelte a végtelen, és egyszerűen nem képes annyival beérni, hogy a végtelennek nincsen se eleje, se vége, vagy legalább a mi agyunkkal egy kissé felfoghatatlan. Az ősrobbanás-elméletből vezethető le, hogy a jelenleg ismert univerzum miért térhet el mind a múltbeli, mind pedig a jövőbeli állapotától.
A véges, de határtalan és táguló univerzumot leegyszerűsítve úgy kell elképzelni, mint egy felfújódó léggömböt. Ha viszont a világegyetem véges, önként adódó kérdés, hogy vajon mi lehet az univerzum határain túl?
