A munkaerő-kölcsönzés egy olyan gyakorlat, amely sok vállalat számára kulcsfontosságú lehet, különösen a rugalmas munkaerő-igények idején. Azonban számos tévhit övezi ezt a területet, amelyek gyakran akadályozzák a vállalatokat és munkavállalókat abban, hogy teljes mértékben kihasználják ennek a megoldásnak az előnyeit.

Sokan úgy gondolják, hogy a kölcsönzött munkavállalók rosszabb munkakörülmények között dolgoznak, mint a közvetlenül alkalmazottak. A valóságban azonban a munkaszerződések törvényileg kötelezően az egyenlő elbánás elve alapján működnek, biztosítva, hogy a kölcsönzött munkavállalók ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a kölcsönvevő saját alkalmazottai.

Egy másik gyakori félreértés, hogy a kölcsönzött munkavállalók kevesebbet keresnek, mint a belsős dolgozók. Valójában a bérezés és juttatások terén nincs különbség a kölcsönzött és a közvetlenül alkalmazott munkavállalók között, ami az egyenlő elbánás elvét tükrözi.

Sokan azt hiszik, hogy a kölcsönzött munkavállalókat könnyen és indok nélkül el lehet bocsátani. A valóságban a munkaerő-kölcsönzés idejére vonatkozó időkorlátok ellenére a munkaviszony felmondása ugyanúgy indokoláshoz kötött, mint a hagyományos munkaviszonynál.

Egy másik tévhit, hogy a munkavállalóknak fizetniük kell a közvetítésért. A törvények ezt szigorúan büntetik, tehát a munkavállalóktól semmilyen pénzügyi hozzájárulást nem kérhetnek a kölcsönző cégek.